Boracay zárszó

Aztán reggel 8.45 - kor már eszembe juttatták mi volt az amit elfelejtettem. Arra ébredtem, hogy valaki erősen kopog az ajtómon. A szállás recepciósa volt az, hogy indulnom kellene, mert itt vannak értem a szigettúra miatt. Kapkodás eszembe jutott, hogy előző nap el is mulattam a pénzt és váltani is kell. Odamentem a bejárathoz egy sánta fickó várt mondom szuper lesz kire fogni miért késtem. Közben kerestünk egy pénzváltót, ez Boracayon egyszerű, mert egy csomó bárban is váltanak kicsit rosszabb árfolyamon, de most csak annyit váltottam amennyit kellett az ebéd is benne van az árban 
Start szokásos pár kínai, helyiek pár külföldi elméletileg 3 állomás van kb 5 perc után megálltunk el is sütöttem, hogy már itt vagyunk? És tényleg egy snorkelezés volt az első állomás. Be a vizbe továbbra is felhők, de 30 fok körül remélem eső nem lesz az a hajón annyira nem vidám a menetszél miatt elég hűvös tud lenni. Szóval víz alatt egész jó halak etették is őket volt mit nézni, de azért nem volt akkora szám. Félóra nézelődés irány tovább egy Crystal Cove nevű szigetre. Itt sajnos megint kellett fizetni 200 pesot hogy bemenjen az ember, de akkor elég keveset aludtam, hogy ellenálljak plusz mit csinálok a parton egy órán keresztül. Elsőre egy elég gagyinak tűnő kis trópusi park féleséget láttam már megbántam, hogy bejöttem már vártam mikor jönnek valami helyi táncosok akik még akarnak pénzt, de szerencsére nem így volt. Előtte már pár jópofa dolog volt recycling díszek a fán és egy újrahasznosított hulladékokból készült karácsonyfa. Felmentem a szigeten lévő dombra és ott már láttam megérte feljönni, parádés kilátás sziklafalak, majd lent egy kis barlang ott nem bújtam át mert elég keskeny volt a rés még a filippino faszi is röhögött, hogy lehet nem kéne. Ne miattam kelljen kivájni a sziklát. De teljesen rendben volt. Utána start ebédelni útközben bekaptuk az aznapi egyetlen esőt, ami húsz perces klasszikus trópusi eső volt mindenki csuromvíz, gyerekek sírnak szóval másnaposan tanári volt. Kb akkor már mindenki haza is akart menni. Azért tényleg fáztam rendesen, de lassan kikötött a hajó és 7-8 perces autóút volt az étteremig. Itt volt mindenféle kaja kis rákok, hal, csirke gyümölcs, üdítő nem volt rossz, de inkább közepes. Vissza a hajóhoz elég kemény szegénynegyeden vezetett az út volt ahol műút sem volt hatalmas kátyúkon keresztül mentünk. Utolsó állomása a túrának egy fehér homokos part volt gyönyörű sziklákkal. Ha süt a nap akkor biztos nagyobbat üt, de így határeset volt. Ezután vissza Boracay. Összességében kicsit csalódás volt ez a túra, pláne a későbbi El Nidoi túrához képest, de egy programnak elment. Délután kis lazítás és próbáltam az első nap leadott tisztítós ruháimat megszerezni, de mindhárom időpont amit kaptam mindig közbejött valami úgyhogy maradt a szokásos sorry szőr holnap lesz meg. Mondtam az az utolsó napom úgyhogy kurvára legyen meg kösz. Nem akarok 5 napig ugyanabban a ruhában lenni. Na jó ez túlzás, de ők nem tudták.
Délután egy jó masszázs a parton egy elfogadható 1800 ftos áron és nagyon jó volt. Este pár sör a szokásos krimóban itt megnéztem, hogy eszi a pultos nő a helyi csemegét a balutot, ami kacsaembrió megfőzve és ecetes chillis szósszal kell enni állítólag isteni, de mocskos undorító kajának tűnik, de anélkül nem mehetek el, hogy ki nem próbáltam.10 körül már alvás volt erősen.
Másnap ismét már hajnalban ébren sokat nem alszok egyelőre, de sokat nem terveztem beachelés kicsit nézelődök még a szigeten reggel korán kell indulni, mert megy a gép Cebuba. Nem is volt ez másként reggel a parton napozgatás lassan már jelentek meg napsugarak is és itt aztán egy óra alatt sikerült is megégnem picit, de nem volt vészes. Utána elmentem a mosodáshoz és tényleg kész volt a ruha patentül becsomagolva. A kis bár mindig útbaesett így azért egy kis sörre mindig megálltam. Közben lehetett smúzolni az ott lévő emberekkel és az egyik ilyen a tulaj volt Rudy és a másik Patrik a svajci életművész. Patrik délután 4 körül már egészen jó állapotban volt és mikor megtudták, hogy másnap megyek akkor Rudy már jelezte, hogy valamit akar majd mutatni és elvisz a sötét oldalra amit Patrik jelentőségteljes bólogatással erősített meg akkor erről többet nagyon nem is beszéltünk, de jeleztem korán indulok f7 kicsekkolás nagyon nem szeretnék belehúzni pár sör oké, de ennyi. Siettem a szállásra bepakolás tiszta ruhák kiélvezése ezekben gondolkodtam.
Este hét körül visszamentem Patrik totálkáron Rudy masszív konyakozásban na mondom ebből túl sok jó nem sül ki 2 sör és olajra lépek. Előjött (elvégre star wars premier volt) a sötét oldal duma. Megtudtam, hogy ez a ladies bár ahová már az út elején elhatároztam, hogy nem megyek rengeteg rosszat írtak róla és vigyázni kell csak megnézni sem érdemes bemenni, lehúzásra kell számítani, kb büntető italt kell venni, ha szóba állsz egy nővel, szóval ezt a cécót nem akartam bevállalni el is mondtam ezt neki. Szerintetek megértette? Viszont jelezte, hogy ő helyi semmi lehúzás, ha vele vagyunk akkor no problemo. Igazából tényleg szerettem volna megnézni egy ilyen helyet is bármennyire is nem tudok vele azonosulni, mert mégis csak egy helyi specialitás. Amszterdamban is mindenki elmegy a piros lámpás negyedbe megnézni az ablakokon keresztül mi történik ott.
Szóval meggyőztek pár sör után amire Rudy vendégei voltunk elindultunk elég közel volt a hely kb 7-8 perc gyalog. Ennek ellenére közel félóra volt az út, mert Rudy rengeteg helyen megállt haverkodni és az este egyik szürreális pillanatában azt vettem észre, hogy egy vegyesbolt előtt állunk ahol sört vettünk és Rudy és Patrik épp összeszerel egy Bluetooth hangfalat és telefonról szól a zene és a boltban lévő 15 éves kislány egy 40 körüli ladyboy meg ez a két gyengén bútorozott elkezd táncolni az utcán valami diszkószámra. Tátott szájjal néztem annyira valószerűtlen volt, de azt hiszem ezekért a pillanatokért jöttem igazán. A kisebb intermezzok után elindultunk tovább a sötét oldalra, de közben még halgolyót is ettünk pálcikáról, ami kiváló volt bytheway. 5 db bár volt egymás után Rudy kiadta az ukázt, miszerint csak ő beszél hiába ültetik le mellénk a csajokat akkor se dumálunk. Gondoltam ez érdekes lesz. Benéztünk az összes helyre, de kb 10 másodpercre szét sem tudtam nézni annyi maradt meg, hogy mindegyikben piros fény volt a világítás. Mi más persze.
Nem tudom mi volt a szisztéma, de az utolsóba beültünk. A hely más volt, mint amit gondoltam erről az egyik része billiárd terem, a nagyobb részében, ahol az üzlet folyt karaoke ment, ami itt olyan népszerű, hogy az utcán is csinálják és ezek a dolgos lányok a lehető leggagyibb csöpögős filippino számokat énekelték. Rudy beszélt, rendelt italt ismerte a láthatóan meleg üzletvezetőt. Közben persze azonnal csajokat ültettek mellénk, de tudtam kuss van. Ellenben Patrikkal aki azonnal óriási tapizásba kezdett és máris rendelt a csajnak egy italt az ilyenkor szokásos túlárazott fajtából. Ez a két dolog volt, amit nem volt szabad. Reméltem egy kőkemény parasztbunyóba azért nem futunk bele.
Szóval ültem ott néztem ezt az egészet és éreztem azt, hogy miért is nem akartam látni ezt. Kicsit lehangoló volt. Voltak csinos lányok, de elég érdekes hangulat volt, hogy meg lehet őket így venni és akkor 2-3 órát a szállásodon van és ennyi jön vissza melózni. Egyik lánnyal beszéltem pár szót amikor már szabad volt, mert aztán kellett fényképeket csinálni velük volt egy olyan pici is aki kb feleakkora volt, mint én azért nem irigylem, ha aktusra kerül sor egy nyugatival már a méretbeli különbségek miatt. Szóval a csaj 20 éves volt egy kis szigeten élt és eljött pincérnőnek Boracayra aztán itt kötött ki. Valószínűleg mindegyik ilyen sors mögött egy mélyszegénységben elő család van. Itt mindenkinek 8-12 gyereke van állítólag. Hihetetlen. Mivel itt normálisnak számít, ha valaki kurva nem tekintik alja melónak annyira. Érdekes volt és tanulságos. Végül két sört ittunk és eljöttünk Patrik persze hozta a lieblingjét, bár sokra nem ment vele szerintem. Úgyhogy érdekes élménnyel zárult az utolsó estém a szigeten egyébként biztos nem jutok be egy ilyen helyre. Azt sajnálom, hogy itt nem csináltam fotókat, de úgy éreztem, mintha állatkertben, vagy húspiacon lennénk és nem is tudom engedték volna-e.
Utána gyorsan haza bepakolás befejezése, órák beállítása f6-ra és bíztam benne a kompra most nem kell annyit várni,mint mikor jöttem.

Irány a nyár vár Boracay 2. rész

Az alvás még mindig nem megy hiába volt kellemes sörözés ennek ellenére 5-kor sikerült felébredni ismét. Mindegy van még három estém itt addig rendbe jövök és a jetlag is mehet oda ahonnan jött. Kicsi fetrengés, de inkább kitaláltam kimegyek a partra mikor nincs senki lent videózok és lövök pár fotót és hátha sikerül egy napfelkeltét is elcsípni.
Strandszett akcióüzemmódba kapcsol, kamera plusz akksi nálam.
Kicsit gondoltam netezgetek is hát az unlimited netkártya jó dolog, de akkor van igazán haszna, ha nem dobál le a rendszer és megfelelő a lefedettség. Na ebből egyik sem állt fenn sőt azóta sem. Nem tudok olyan helyen lenni, ahol tartósan stabil a kapcsolat. De ez igaz a wifire is. Most éppen Tagbilaran cityben az ágyon fekve írom ezeket, de délután még volt sima net is és wifi is, de azóta egyik sem sajnos, pedig egy ilyen koszfészekben, mint amilyen ez a város legalább az lenne.
Tehát le a partra 6 körül és tényleg csak szinte én vagyok pár bár és étterem előtt megy a takarítás. Az megállapítható, hogy a part tényleg nagyon tiszta és gyönyörű. Boracay 3 zónából áll meglepő módon 1-es, 2-es, 3-as zónából. Ezeket station-nak hívják. 1-es zóna a high end itt vannak a legdrágább szállások, de nem itt a legszebb feltétlenül a part, a 2-es zóna a legforgalmasabb kb itt vannak a szórakozóhelyek és a 3-as zóna, ami szintén nyugisabb, mint az 1-es, de nem annyira drága. De kb mindegyik helyen van mindenféle dolog szóval ez csak nagyjából igaz. Én azért választottam a 3-as zónát mert ha akarok innen 3-400 Ft-ért elvisz egy tricikli bárhová de szinte sehová nem több a fuvar, mint 100 peso azaz 600 Ft. A szállásom is a jónevű White Beachen van ami tényleg arról híres, hogy frankó tényleg porszerű fehér homokos a part és gyönyörű tiszta a vize. Több évben is szerepelt a Top 10 legszebb tengerpart között, ami azzal is kiegészül, hogy hatalmas pálmafák vannak végig a parton így az árnyék is megoldott. Szóval nagyon hangulatos hely, állítólag árakban már ez lassan látszik is. De valóban nem annyira olcsó hely, de ezt viszonyítsuk egy délkelet-ázsia regióhoz vagy más filippino területekhez. Nyilván, ha felkapott a kereslet kínálat törvénye alapján magasabb árakkal találkozunk. De az tényleg szuper, hogy itt nem szemetelnek a beachen sem lehet cigizni így nem cigicsikkek vagy műanyag flakonok között kell bemenni a vízbe, mint pl akár Balin is. Az is jó, hogy ide nem jöhetnek le az állat módjára hajtó robogók sem, meg is lepődött az a pár ember akiknek a homokos parton kellett vegighúzniuk a Louis Vuitton bőröndöt, ami elég viccesen néz ki mikor elkrúzolsz mellettük és látod a kétségbeesett arcokat, hogy 32 fokban, hogy jutnak el a szállodához közben két kis csíkot húznak maguk után , mert említettem, hogy motorizált jármű nem mehet arra, ha lehetne a vízben is triciklivel meg robogóval mennének.
Mondjuk ezek főleg kínai, meg koreai turisták, akikre pár ember ki is van bukva, hogy felnyomják az árakat, mert mindent kifizetnek ételt, italt, nőt mindegy mennyi.
Szóval lazulással kezdtem ez volt a terv egész napos beachelés és kicsit szétnézni. Ezzel el is telt pár óra aztán éhes lettem és be is ültem az egyik tengerparti bárba. Kértem egy jó mangóshaket, ami nélkül nincs élet az egyik legjobb dolog ebben a régióban. Mondjuk itt árban kicsit erős volt Thaiföldön a fele is sok lett volna érte. Kértem egy chicken adobot ami itt nemzeti étel kb szójás szószban csirke rizzsel teljesen nem fogott meg mert ebben a csirkének mindenféle csontos szerintem vacak része is benne van. Ízre nem rossz de lesz feljebb még. Egyébként egyelőre nem vagyok annyira elégedett az ételekkel . Tele vannak pizzázóval és mondjuk nem biztos, hogy pizzát ennék a Fülöp szigeteken pláne nem 1800 ftért. Később egy filippinától (Fülöp szigeteki nő és ez nem egy hülye szójáték amit kitaláltam) megtudtam, hogy itt a favorit a Hawaii pizza. Na az nálam a pizzakategória legalja. De úgy látom ők elég édes szájúak a kenyerek is inkább édesek. Kalácsszerű állaggal. De az én kajám kb 1200 körül volt, ami teljesen tűrhető, mert például a munkahelyen van egy kajálda ahol általában, ha eszek akkor 1350 egy étel csak nem rövidgatyában vagyok decemberben és nem ugyanezt látom onnan és még rám sem köszön közben annyi csaj és senki nem mondja hogy helló vándámm. :) Itt már sör is 550 Ft volt. De ugyanez Horvátországban a duplája ilyen helyen.
Újra strand ugyan a nap nem süt és felhős az ég, de jó idő van ahhoz képest, hogy egy szlovén srác mesélte, hogy Mindanaoban egy napot egy biztonságos téglaházban kellett tölteni, mert akkora vihar volt és állt a víz mindenhol derékig ez teljesen jó. Mondjuk ő feltalálta magát azt mondta volt sör és akkor rossz már nem lehet. Meglehetősen részegen mondta mindezt.
Aztán ezt eluntam és elmentem tusolni rendbehozni magam és szétnézni kicsit világosban is a fő utcát csak sötétben láttam azaz nem láttam.
Előtte persze egy jó kisüveges sör kis csumpi bárban, ahol előző este is voltam, de mondanom sem kellett és már hozták is a sört. Kb 3 ember üldögélt itt miközben nagy hangerőn szólt a Cotton eye Joe. Egyikük Rudy odajött és be mutatkozott, hogy ő a tulaj és elnézést kért, hogy tegnap nem volt itt és nem tudott bemutatkozni, de találkozója volt. :) Hát jó így akkor tényleg igazoltan volt távol nem haragudtam. Ő egyébként del-afrikai fehér csóka kb 60 körüli nagyhangú mindenkivel jóban lévő ember Azon az utcán nyugatiként csak neki van valamilyen helye, állítólag komoly maffia van ezekért a bizniszekért. Nem egy komoly hely pedig kis piázó rész, bent vegyesbolt és be lehet menni a pult mögötti részén hátra a mosdóba, ahol olyan alacsony a plafon, hogy én mindig bevertem a fejem. A két kiszolgáló lány mindig jött nézték, hogy szerencsétlenkedem be magam ott. Akkor még csak bigbossznak és miszter tall guynak hívtak, de utána szépen megtanulták az Attilát. De maga a hely kb 50 méterre van a parttól, ami azért nem rossz. Sok ember megy el itt mindkét irányba szóval ha 1-2 dolgot vesz pár ember abból már van üzlet.
Visszamentem a partra és ott kezdtem a nézelődést, mert következő napon egy Island hopping túrára terveztem elmenni, ami gyakorlatilag azt jelenti pár szigetre elvisznek, van benne snorkeling lehetőség és általában tartalmaz egy ebédet is. Fel akartam mérni mik az árak és mit lehet itt csinálni. Elsősorban kite surf abban ez az egyik csúcs. A sziget túloldalán volt Bulabong beach egyébként a legkeskenyebb részén a szigetnek ez 700 méter távolságot jelent. Ez a kite surf paradicsom ott nagyon jó a szél szinte lehet tudni időre pontosan mikor fog fújni. Ed egy angol kitesurfös azt mondta kb 80.000 egy kezdőnek pár órás tanfolyam úgyhogy ezt kihagytam. Rengeteg búváriskola, de merülésre nem Boracay a jó hely, de tanulni igen. Közben észrevettem, hogy valahol sikerült a búvárigazolványomat elhagynom, mert nincs meg vagy el sem hoztam. Ami azért para mert később Koh Taon merültünk volna lehet a másnapos pakolás itt üt vissza.
A lényeg lehet itt mindent parasailing, banánozás, jetski csak tudd kifizetni.
A szigettúrák sem tűntek annyira fergetegesnek, de azért egyre elmegyek.
Boklászás közben egyik mellékutcában felfedeztem az egyik legpengébb halpiacot. Nem volt kérdés, hogy ne próbáljam felfalni az egészet. A szisztéma úgy működik kiválasztom mit kérek és az egyik étteremben elkészítik nekem olyan módon ahogy szeretném. Gyorsan megalkudtunk 3 db 15 centis királyrákra egy tintahalra és kicsit később tengeri sünre is. Látták, hogy hajlandó vagyok erre a mutatványra pénzt költeni így 4 halárús próbált nekem eladni portékát annak ellenére, hogy jó másfél emberes adagot rendeltem. Leültettek egy kis műanyag székre és jöttek a kérdések ki vagyok mi vagyok honnan jöttem mivel foglalkozom. Lassan szóba került, hogy itt egyedül utazok erre felcsillant a szemük és már tényleg azt vártam, hogy mikor történik meg, hogy idehoznak pár Lucecitat és akkor válasszak és az jön velem Európába :)
De felvilágosítást kaptam, hogy ne menjek ladybarba fog nekem menni simán aztán arra gyanakodtam valamelyikük akarja megkérni a kezem.
Közben elkészült a kaja a rákot fokhagymás vajjal kértem, a tintahalat chiliszószban a tengeri sünhöz pedig gyömbéres szójaszószt hoztak. Hát úristen minden fantasztikus volt friss, zamatos, a tengeri sün pedig olyan mintha ikrát enne az ember zseniális volt minden. Közben négyen figyelték, hogy eszem a fogásokat és amint odapillantottam feltartott hüvelykujjal az oké egyezményes jelét mutatták, amit egy hasonló jelzéssel viszonoztam.
A filippino az egyik legboldogabb ember a világon ők is mosolyogtak mind a 24 fogukkal.
A főutcán sétáltam végig ott nyoma sem volt a katalógusokban látható csodás képeknek, mert bár Boracay az ország többi részéhez képest gazdag kis sziget elég nagy nyomor köszönt vissza az emberre. Lerobbant triciklik, bádogházak, hatalmas kátyúk az elmúlt napok esői miatt tele vízzel. De itt még istenes is volt a helyzet ahhoz képest, amit később láttam. Itt egyszerű a helyzetük idejönnek a turisták hoznak pénzt, ha valaki egy motorra szerez pénzt akkor tudja csinálni a habal habalt, ami azt jelenti, hogy beülsz mögé a motorra és elvisz ahová mondod. Vagy leszedi a kókuszdiót ami tök ingyen van, mert majdnem minden fa kókuszpálma és eladja. Ennek ellenére is nagy a nyomor, a higiénia hiánya pedig itt figyelnek is rá.
Vissza a bungalóhoz kis chillezésre és akkor gondoltam rendbehozom magam és irány a kis nyomi bár. 7 körül odaértem és kb azonnal szakadni kezdett az eső. Annyira jól nem volt megoldva az eső elleni védekezés így kb 5 perc múlva a cipőm (ja a tangapapucs teljesen szetnyírta a lábam így vagy mezítláb vagy cipőben közlekedtem) és a rövidnadrágnak az a része ami kilógott azonnal elázott. 
Közben megjöttek a germánok plusz egy angol kitesurfös srác. Pár sör és közben be tudtunk menni a félig bolt félig krimó műintézménybe. Ott előjött, hogy igyunk rumot a kocsmában egy hétdecis Tanduay rum 600 Ft volt. Paráztunk milyen íze lesz, de elég lágy sokkal rosszabbra gondoltunk. Természetesen magában fogyasztottuk. Eső is elállt így a srácok megindultak nekem még pénzt kellett váltani.
Kemény 350 ftért el is vitt a triciklis a jónevű Cocomangas klubba. Ott rumozás tovább csak itt már calamazival ittunk, ami olyan mint a citrom és lime keveréke, de méretre akkora mint egy nagyobb cseresznye. A hely maga nem nagy eresztés sima disco azzal kiegészülve, hogy az összes filippina, aki bent van kurva. Tulajdonképpen bárkit megnézel 2 másodpercnél tovább náluk azt jelenti pálya van és jönnek oda ajánlkoznak. Nos jól néz ki közülük tényleg sok, de mégis nyomasztó, hogy állandóan odajönnek és megkérdezik meggondoltam-e magam. Nekem volt 2 csaj aki mindenképpen a duplázást helyezte kilátásba. Gondolom egynek nagy voltam nekik. Tehát ketten 5000 peso azaz 30.000 Ft mondtam köszi aranyosak vagytok, de most nem esetleg máskor :)
Később egy ezrest engedtek, de nem láttam, hogy ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Egyebkent javarészt idióta koreaiak kokettáltak ezekkel a csajokkal, mikor nagyon idegesítőek lettek átmentünk az angol sráccal az Insomnia nevű klubba, ahová főként nyugatiak járnak. Kicsit sok volt ez így, de jó tapasztalat ezt is látni kell. Insomnia lassan kuka volt záróra szerű még gyorsan pár sört kértünk meg némi rumot és ott még két németet invitáltam Budapestre. Közben 4 óra lett elég kapatosan baktattam a parton egy fél pohár rumos kólával, amikor jött az újabb kurvaattak. Itt ezek csak orális gyönyöröket ígértek a tengerparton 6 000 ért, de gondolom kb azonnal megjelent volna valami markos filippino, azaz inkább 3, mert annyira markosnak nem néznek ki és elkérik kedvesen először az értékeimet aztán meg csúnyán. Tehát fel se merült az egész. Azonban ezeket a lányokat nem könnyű lerázni belédkarolnak húznak, illetve az a legidegesitőbb szokásuk, hogy hirtelen mozdulattal megmarkolják a berendezést, amit nincs épeszű ember akinek ez tetszene, mert reflexből hátrahőkölsz csinalhatná ezt a Fülöp szigeteki szépségkirálynő akkor is ez lenne. Amikor elkapja szerinte pajkosan megnyalja a száját, hogy tudjam mi jön.
A végére egész jól belejöttem 5-ből csak háromnak sikerült elkapnia egyre javultak a reflexeim. Igaz egyet úgy tudtam lerázni, hogy nekiadtam a fél pohár meleg rumos kólát.
Megúsztam otthon kidőltem úgy tűnt valamit elfelejtettem, de megnyugtattam magam, hogy semmit és alvás.

Irány a nyár vár Boracay 1.rész

Köszi annak aki kommentált és visszajelzett. Azt is jeleztétek jobb lenne, ha a képek a szöveges részben lennének, mert kicsit megtörné a szöveges részt. Tök igaz én is így akartam csak mobilappról írom az meg annyit tud, hogy berakja a képet és csá,ha weben nyitom meg akkor körülményes annyi időm nincs :)
Na most lesz időm írni, mert a mai napom eddig totális káosz még szállásom sincs pénzt legalább szereztem bár nem olcsón, de ezt ismét később.
Szóval Hongkong pipa gigareptér, ahol az én gépem egy tök hátsó terminálról indult, ahová átbuszoztattak.
Kis várakozás addig tudtam nézegetni, mit tudok majd csinálni, de leginkább első nap ki akartam a partra feküdni és kész. Láttam az idő a tájfunhoz képest teljesen jó, felhős, de meleg legalább nem az első napon égek le.
Szóval a Fülöp szigeteken folytatódik az út. Kicsit más ország ez a régió többi országához képest kicsit ki is esik az általános délkelet-ázsiai turákból. Egyrészt mert 7100 szigetből áll ebből 800 lakott. Bár azt mondják apálykor ez pár szigettel több. Közel 100 millióan laknak ezeken a szigeteken  . Legnagyobb részén egyébként hegyek vannak és vulkáni tevékenység is szépen, így gyakori a földrengés illetve időnként egy-két vulkán is pöffent egyet. Magellan fedezte fel pont itt Cebu szigetén, ahol épp várok a kompra és írogatok. De akkor Magellant egy helyi hős Lapu Lapu aki a szomszédból Mactan szigetről atjött, mert ő volt a király ezen a területen halálosan meg is sebesítette. Cebui reptér is a nevét őrzi. Utána 300 évig spanyolok voltak itt, akiket eléggé utálnak és aki odapakolt a spanyoloknak az rögtön nemzeti hős lett, vagy utcát neveztek el róla. Talán a kereszténység ami megmaradt ebből az időszakból a világ harmadik legnagyobb keresztény lakossággal és kb ebben a térségben egyedülállóan. Meg a chorizo, illetve jópár embernek spanyol neve van José Armando meg ilyenek, de mondjuk ebből otthon is egyre több van spanyol meg alig.
Utána az amerikaiak voltak itt vagy 50 évet ennek köszönhető az angol is hivatalos nyelv és rengeteg gyorsétterem van, illetve Angeles City megalakulása, ami az egyébként is szabad erkölcsi viszonyokkal rendelkező fülöpöknél is a prostitúció fellegvára. Itt ugyanis amerikai támaszpont volt korábban és hát volt igény erre a típusú szórakozási lehetőségre. Gondolom a billiárd nem lett volna elég az ott szolgálatot teljesítőknek. Szóval ebből a sok szigetből Boracayra tartottam, ahol 12.000 a full lakosság szóval nem egy hatalmas sziget, de mégis ez számít az ország Siófokjának, csak azért jobbak az adottságai. Eredetileg teljesen kimaradt volna, de a Manila jegy drágább lett és Hongkongból még ide repül gép. De így legalább pont megúsztam,hogy a Manilánál az országot elhagyó tájfunnal személyesen is találkozzak. 3 órás út Cebu Pacific légitársaság Kaliboba érkezik a gép onnan 2 óra az út még Caticlan városa és onnan 15 perc egy lélekvesztővel a sziget. A gépen szerencsére középen nem ült senki így oldalra fordulva nem szorultam be az ülések közé ez tényleg fülöp méret.
De mivel ismét csak pár órát aludtam így sikerült a 3 óra felét átaludni.
Hát Hongkonghoz képest más a kaliboi reptér egyrészt kb akkora, mint máshol a váróterem illetve ahogy szálltunk le se nagyon láttam infrastruktúrát csak pár pálmafát.
Gépről csak be kellett sétálni egy 20 méterre lévő kapun és sorbaállni szépen és várni az útlevél ellenőrzését. Flottul haladt a szigorú Ricardo pár rutinkérdést feltett miért jöttem stb. Gyorsan ki mert fuvart kellett szerezni, de közben eszembe jutott, hogy veszek egy prepaid kártyát ha nagyon kell akkor ne az 1000 Ft-os percdíjjal kelljen beszélni, és legyen netem is. Míg ezt intéztem közben nagyjából mindenki eltűnt aki a géppel jött és még pénzt is kellett váltanom, de csak ötven dollárt váltottam be, mert az árfolyam a reptéren mindig szokásosan rosszabb. Viszont nem volt már semmilyen autó a reptéren csak személyautós fuvar ami köztudottan a legdrágább. Le is pattintottam vagányan a felhajtó embert ugyan barátom itt ma nem lesz biznisz pláne nem 1500 pesoért, te hülye. (6-tal szorzunk) De hiába vártam nem nagyon jöttek buszok amivel tudtam, hogy 250-300 körül van a normál fuvar kisbusszal. Aztán csak elérte a célját a kis sunyi forma, mert tust kaptam. Szóval annyira ügyeset mondott, hogy az egyébként 10-ig járó hajókat most a tájfun miatt leállítják a sötétedés miatt, hogy ne legyen para a vízen. Ez volt az igazi Neverre vágás, mert tudtam, hogy simlizik, de ugyanakkor hihető is volt a sztori úgyhogy 1200 - ban megállapodás született és tényleg úri kényelemben utaztam. Itt már sínen voltam odamegyek 15 perc a sziget és kis éjszakai fürdőzést is beiktatok. Sofőr a helyi viszonyokhoz képest higgadtan vezetett szép lassan be is sötétedett és elég kemény eső kezdődött. Már szinte biztos voltam, hogy semmi esély, hogy elérjük a hajót és a sofőrt, ha kérdezem úgyis bekamuzza, hogy simán elérjük miszter. És ekkor jutott eszembe, hogy basszus pénzt csak annyit váltottam ami a telefon és az út volt,  bármi van azt nem tudom kifizetni. A hajójegy benne volt a fuvarban, de az 150 Ft csak basszus. Odaértünk megkérdeztem van-e pénzváltó a válasz, hogy van. Ezaz! Megúsztam elment a fickó 2-es terminál. Odamegyek semmi, kérdezem a 2 rosszarcút aki ott áll mikor megy a komp? Holnap. Na atbaszott a faszi ő is tudta, hogy nem érjük el,  de ő csak fuvart akar. De látom a másik részén sokan várakoznak odamegyek szerencsére  jó a jegyem. Huhh. Jó akkor vegyek környezetvédelmi jegyet az 600 Ft és terminál jegyet 150 Ft. Nem nagy összegek, de helyi peso nélkül nem fog menni. Dollárral nem lehet fizetni, jó de van váltó, sajnos az bezárt miszter. Oké mondom akkor valami taxis vált nekem az is jó ha 20 dollárt a felébe váltja csak legyen valami de semmi mindenki vonogatja a vállát. Otthon a Keletinél a kalauz átváltotta volna szar árfolyamon, de itt nem. Látom turistacsoport ők is a géppel jöttek, orosz és ukrán vegyesválogatott fiatalok jóban vannak leszarják a nagypolitikai sztorit. És az egyik orosz srác be is váltja,  le is beszélünk egy sört már Boracayon. Nyugodtan megveszem két különböző helyen a terminál jegyet. Szerintem egy tanácsadó céget érdemes lenne összedobni és eladni a hatalmas ötletet, amire egyszerűen nem értem, hogy nem jönnek rá, hogy elég lenne egy helyen megvenni a jegyet, aminek az ára tartalmazza mindhárom szolgáltatást és ezeket egyszerűen elosztják egymás között és így sokkal rövidebb sorok lennének mert mindhárom ablaknál ugyanazt a jegyet veszed nem háromszor állsz sorba kb ugyanezért. Hihetetlen. Na és a sor. Szóval estefelé eléggé összetorlódott a tömeg egy levegőtlen nagy csarnokban majd okosan elkezdték az embereket a hajók felé engedni egy kisebb levegőtlen terembe kicsi west Balkán tragédia feelingem volt. Itt már rajtam egy 12 kilós hátizsák kezemben egy hétkilós és így állunk egymásnak préselődve két azaz kettő órán keresztül, mert a hajók kb 30 embert tudtak elvinni és kb 40 perc míg fordult egy hajó hiába jött több nem haladt. Folyadékot nem lehetett venni szóval az előzményekkel együtt totális katasztrófa volt eddig a helyzet. Aztán végül be tudtunk tök sötétben ülni egy lélekvesztőbe ami nem volt biztató, de már csak ennyire voltam a paradicsomtól. Meg annyira, hogy álljon el az eső.
Simán átertünk ott már csak egy triciklivel kellett elmenni a szállásig. Egy főutca van Boracayon és ebből mellékutcák ágaznak, ahol szállások, boltok, piacok, karaoke bárok,  sportbolt egyebek vannak. Annyira abszurd gép volt a triciklim, hogy most is röhögök ha erre gondolok. Ez tulajdonképpen oldalkocsis motor, csak ez el tud vinni mondjuk 6-7 filippinot vagy 4-5 nyugatit. Az én szállásom beachen volt itt is picit drágábbat választottam, de így sem volt hongkongi áron egy tengerparti kunyhó semmi extra, de parádés helyen egy kellemes pálmafás kertben a parttól 20 méterre. Sétálni kellett, mert teljesen nem jöhettek be a motorizált járművek a partig, de az már sima volt.
Szállás check in, kifizetve nem volt más vágyam mint enni egy jót és inni valamit,mert a szálláson kezembe nyomott vizet is azonnal felhajtottam.
Eligazítást kaptam hol tudok enni láttam is később csomó helyet de első este rossz irányt mondott aki kiadta a bungallót. El is indultam arra amerre jöttünk fel a kis utcában de semmi, ha azzal nem számolok, hogy a szembe jövő nők 60%a rámköszönt, némelyik még egy helló vándámm-ot eleresztett. Szerintem Jean Claude van Damme örülne, ha tudná, hogy van olyan ország, ahol rajongói vannak. Eskü nem spárgáztam vagy ilyenek. Szóval kaja nem nagyon volt csak a jó fejvédő nők, de azok kb 0-99 évesig. Aztán visszafelé volt egy vacak kis bár ahol pár angol forma üldögélt láthatóan kurvákkal és láttam van Burger. Nem erre számítottam első este, hanem hogy egy fél tengernyi hal, rák egyebek után fogok böffentgetve hátradőlni ehelyett egy szakadt bárban bizonytalan eredetű filippino burgert eszek mellettem meg ötvenes totálkáros angol csókák filippino kurvákkal 60-70-es évekbeli rockot hallgatnak Spotifyról és 2 nagy hangfalon bömböl a zene.
De megjött a  Negra nevű barnasör ami egészen jó volt, jött a mosoly a duci kiszolgálótól és jött egy finom burger, amibe a húst ott sütik frissen. Szóval elkezdett működni a dolog. Közben jött egy német testvérpár is Düsseldorfból akikkel sikerült osszespanolni és azt vettem észre 6-7 kisüveges sör lecsúszott ettem egy jó hambit és másnapra meg is beszéltük a bulit a német srácokkal a jónevű Cocomangas klubba. Ők már itt voltak pár napja és egyébként fél filippinok voltak.
Hazamentem és mosollyal az arcomon dőltem ki hajnali 1 körül. Másnapra csak beachelés volt tervben. Nem teljesen így alakult. Folyt köv.

Indulás és 1,5 nap Hongkongban

Elérkezett a nagy nap indulhat a trip.
Normál esetben mindenki feszülten és felkészülten várta volna, de ez picit másképp működött nálam. Feszültnek feszült is voltam, de főleg azért mert a felkészülés fontos pillanatait, mint mondjuk egy próbapakolás, vagy a ruhák kimosása, amit viszek eléggé elhalasztottam.
Sajnos az utolsó héten többen is jó utat kívántak és ezt rendre némi alkohollal erősítettük meg, így későn értem haza esténként. Ráadásul az a hét szombati munkanappal terhelte az életemet. Aznapra is befutott két meghívás így kb hajnali kettőkor estem haza ami nem segített a másnapi őrült ámokfutásban amit produkáltam.
Órát is elfelejtettem beállitani de szerencsére f9 körül magamhoz tértem és elkezdtem a bepakolást. Hát nem volt egyszerű, de két óra alatt sikerült összeszednem mi az amire az elkövetkező bő hónapban szükségem lesz. Persze több dolgot később találtam meg, de így pár nap távlatából egyelőre nincs para huhh.
Szóval tömegközlekedéssel irány a reptérre.
Időben kiértem így tudtam enni is valamit, mivel otthon már nyilván nem volt semmi élelmiszer az út miatt.
Emirates gép Boeing 777 Dubaig.
Először repültem Emiratesen de tök penge volt.  A kaja rendben, a magasságom miatt a lábtér nálam kardinális kérdés de az is jó volt, nem úgy mint a Cebu Pacificen, amin épp ülök, de erről később.
Kaptam egy vouchert is a légitársaságtól, amiért egy italt és egy ételt lehetett venni a dubai reptéren. Ez jól is jött.
A gépen hosszú úton középső sor szélén szoktam helyet foglalni, hogy ne kelljen senki csesztetni ha fel akarok állni és lehetőleg engem se akarjon senki, ha ő akar felállni. Itt ez fel sem merült mert egyedül ültem a négyes sorban.
Szóval a kezdeti nehézségek után jól folytatódott.
Elfogadható 3,5 óra várakozás után indultunk tovább.
Airbus 380 a világ legnagyobb gépe a Superjumbo és nagyon sokat vártam tőle. Maga a gép szuper is volt itt viszont szerencsétlenül választottam ülőhelyet és egy kínai csaj és egy kínai férfi között ültem és első sor volt így azt hittem könnyedén ki tudok majd jutni, ha fel akarok állni. Na nem így sikerült és közben az előző napi muri hatásaként rámtörő álmosság sem segített, de 5,5 óra repülés 3,5 óra várakozás és még 7 óra repülés senkinek nem esett volna jó, de ezt én akartam úgyhogy kuss. Aludni sem tudtam ülni sem állni szóval alig vártam a leszállást.

Szóval végre a földön ismét és gondoltam nagy para nem lehet max. az hogy Ázsia közepén vagyok tök egyedül a világ egyik legnagyobb és legforgalmasabb repterén és azonnal összeesek a fáradtságtól negyvenX óra alatt maximum 6 óra alvás után. 

Szerencsére szóltak, hogy MERS és ebola vírus miatt extra óvintézkedések vannak Hongkongban elég sokan maszkban már a reptéren is. Szerencsére nem volt teve a közelben  és ebolás sem. Utána rájöttem csak annyira fáradt voltam, hogy nem esett le, hogy a dubai átszállás miatt volt ez teve para. 

Hongkong gigareptér Ázsia és a világ egyik legnagyobb pénzügyi központja. Itt a Swarovski is akkora Faberge tojás szerű reklámot rakott ki ami volt vagy 20 méter magas. Luxusüzletek tömkelege és látszott, hogy itt nem lehet olcsó az élet. Az útlevél ellenőrzés flottul ment azt is tudtam, hogy jutok a szállásra, mivel az airbnb.com - on lefoglalt lakás tulaja elküldte a pontos infókat. Itt sokkal drágább volt a szállás , mint az út többi részén. Kowloon negyed felé kellett mennem és  szinte ott rakott le az angol gyarmati időszaknak köszönhető emeletes busz a szállás közelében.

Kisebb nehézségek árán meglett az ingatlan, hát a számozás kicsit más mint nálunk. 

A lakás átvételekor végleg úgy éreztem  , hogy a harmadik világ felé közeledem legyen elég annyi, hogy iszonyat fos állapot csak megközelíti, de nem adja vissza a kis kuckó hangulatát. Ekkor eszembe jutott, hogy ugyanennyi pénzért Andalúziában tengerparti szállodában voltam reggelivel. Oké skipelem a témát, mert keveset voltam a lakásban kevés idő volt így is Hongkongra. 

A Dél-kínai tengerből kiemelkedő manhattani álom, ahogy szokták említeni ezt a várost. Alapvetően mindig izgalmas város volt, hiszen ópiumkikötőtől hidegháborús enklávén keresztül pénzügyi fővárosig minden szerepben tetszelgett . Kelet és Nyugat együtt modern és tradicionális, hipernmodern és ócska szóval nagy egyveleg. Lassan sötétedett mire a lakáshoz értem és közben a Szárnyas fejvadász című film jutott eszembe. Kis kifőzdék, modern felhőkarcolók, neonfények és neon reklámok mindenhol. Tetszett. 6 óra körül tudtam elindulni várost nézni igazából volt egy listám amit le akartam tudni, ami számomra a must have kategória volt és ebben nem volt benne  Nemzeti  Örökség Múzeuma. 

Szóval esti Hongkong mindenképp játszott így gondoltam sodródok és  egy kicsit nézelődök  majd később a kikötőből megnézem az éjszakai Hongkong szigetet a nagy felhőkarcolókkal. Először gyors kaja így előtte megittam egy fertőtlenítő hatású pálinkát, amiatt hogy ne legyen tartós wc-n ülés valami kaja miatt, bár ezzel nem szokott gond lenni. Tudom szar téma hagyjuk is. 

Szóval a sarkon volt egy Dimdimsum dim sum nevű hely, ahol meglepő módon dim sumot lehet enni. Mi is az a dim sum? Úgy kell elképzelni, mint a tapast. Szóval kisebb adag ételek általában többfélét kér ki az ember legtöbbször gőzölt vagy sült ételek. 

Ez a hely többször volt Hongkongban az év dim sumozója. Nem keverendő a szumózóval az is ázsiai. Itt csak kétféle dim sumot próbáltam, mert akartam máshol is enni. 

Tényleg iszonyat finom volt mindkét étel azzal meg sem próbálkoztak, hogy evőpálcikán kívül mást adjanak, de megoldottam. 

Közel volt hozzám a híres Temple Streeti éjszakai piac úgyhogy arrafelé vettem az irányt. Szükségem is lett volna valami strandgatyára csak egyet hoztam gondoltam, ha itt nem lehet kapni akkor sehol. Kínai kínai piac, hát az ebben a kategóriában a csimborasszó, az Ázsia Center a kínálatban egy 80-as évekbeli román közért lehet a moldáv határ melletti 600 fős faluban ehhez képest . Hát nem. Kuala Lumpurban a Jalang Petaling Streeti piac szerű dologra számítottam, mert az tényleg király volt. A Temple Streeti piac egy bullshit ezernyi csupasz villanykörte alatt kb 800 méteren a leggagyibb cuccokat árulják az integető napelemes macskától kezdve a turkálós vibrátorig. Egyedül a mellettünk lévő kifőzdék érték meg a pénzüket illetve azok a karaoke bárok, ahol operát énekelnek karaokeban olyan emberek, akik egyáltalán nem tudnak énekelni. Oké ez ugyan  5 percig érdekes, de addig totális sokkban vagy, mert feldolgozhatatlan az információ. Szóval csak ezek miatt volt értelme elmenni oda. Ezután a Nathan Roadot támadtam be amit Golden Mile-nak is hívnak ami egy kb helyi Broadwaynak minősül. Iszonyat hosszú út a kikötőből indul és átszeli az egész Kowloon negyedet. Neon Mile is lehetne nem annyira fényűző, mint a párhuzamos Canton Road vagy a Central, de jó volt nézelődni rajta, mert el lehetett kapni a hongkongi hangulatot. De kb annyi emberre lehet számítani, hogy komoly kihívást jelent végigmenni rajta. Nem egy Akácos út itt figyelni kell folyamatosan nincs idő elmélkedésre. Itt még szereztem sushit is ami ugye japán ugyan, de annyira jól nézett ki, hogy képtelen voltam nem venni. Az ételek egyébként elég jó áron voltak hasonló, mint itthon. 

Szóval itt óra és ekszerüzletek tömkelege volt, szállodák, karaoke bárok, kacatboltok, ruhaüzletek plázák és éttermek. Kicsit vicces volt itt is a neonfények mindenhol hozzá hatalmas , rengeteg ember igazi világváros feeling. A kikötőnél egy elég felkapott részt sikerült összehozni űrkutatási múzeummal, történeti múzeummal és ezek persze mind modern épületek. Itt még megnéztem a Peninsula hotelt persze csak kívülről,  elég szép karácsonyi díszítést kapott. Ez a szálloda arról híres, hogy ugye Hongkong sziget felhőkarcolókkal tűzdelt részére néz és itt az árak ott kezdődnek, ahol más luxusszállodáknál véget érnek. A lakosztályokban annyi egy éjszaka, mint egy új autó. Nem értem miért érheti meg, bár az tisztán látszott, hogy az én szállásomnál azért jobb. 

Kikötő túloldalán a  felhőkarcolókkal na itt éreztem azt, hogy wow, de persze nem mondtam ki. Szóval tényleg lenyűgözött az egész látkép, fantasztikus volt mondjuk ehhez kell olyanfajta perverz hozzáállás, mint az én nagy metropolisokhoz fűződő viszonyom. 

Innen még Canton Roadon vissza, de akkor már tényleg annyira fáradt voltam, hogy majdnem osszeestem és így nem zavart a kis kuckóban uralkodó helyzet. Éjfél után értem oda szóval sikerült kb 6,5 órát sétálni. 

Reggel szerencsére már 5 órakor ébren voltam a jetlagnek köszönhetően. Próbáltam kisakkozni, hogy lesz a leghatékonyabb, mert 3 fontos dolgot terveztem az egyetlen teljes napra Hongkongban. Victoria  Peak a csúcs a kilátó, Nagy Buddha és Po Lin kolostor Lantau szigetén és a Centralban nézelődést. Ebből a két legfontosabb a Peak és a Lantaun lévő Big Buddha kb 2,5 óra távolságra van tömegközlekedéssel. Így elég sietősre kellett venni. A Hongkong szigetre mindenképpen a Star Ferry komppal akartam menni egyrészt, mert 70 Ft volt az út igaz, hogy ez kb 5 perc, de otthon is a Nyugatitól az Oktogonig 350 Ft a jegy. Ez viszont csodálatos panorámával társul ennyire fantasztikus dolgot 70 Ft még sosem adott nekem az tuti. Szóval megérte az árát. Egyébként két szintesek a hajók a felső szint kb 14 Ft-tal több, de onnan jobb a kilátás . Két módon lehet felmenni a Victoria csúcsra  van egy Peak tram nevű sikló, illetve a 15-ös busz aminek az állomása igen közel van a kompkikötőhöz. Szóval ez volt az olcsóbb és egyszerűbb verzió igy ezt választottam felfelé ugyanakkor szintén tökéletes panoráma van az emeletes busz tetején utazva végig. Lefelé a siklóval jöttem, szóval igaz nem csak bekamuzom, hogy a busz a jobb . A siklóval odavissza kb 2500 ft a menet a busz 700 odavissza. Fent van egy Skyterasz ahonnan az öbölre látni a másik oldalán pedig a Hongkong jelképének is tekinthető felhőkarcolókat. A Victoria peak egyébként a legfenszibb része a városnak itt laknak a szupergazdagok egy olyan városban ahol, többmilliós a négyzetméterár. Itt van a világ legdrágább lakóingatlana 23 Severn road 1997-ben 900 millió hongkongi dollár volt 35 - tel szorzunk. Az angolok pár héttel később átadták Kínának Hongkongot utána lett egy kis pénzügyi krízis a világban be is estek az ingatlanárak 2000-ben csak a harmadát érte. Most nem tudom mennyibe kerülne. 

Lefelé a siklóval mentem mert ki akartam próbálni lefelé csak 28 HKD az ár de semmi extra meredeken megy le és izgalmas, hogy elszakad-e a fémsodrony de nyilván nem. Ezután gyors krúzolás a pénzügyi negyedben, mivel mégiscsak  itt van a világ egyik legnagyobb tőzsdéje. 

A Kowloon negyedhez képest itt minden a luxusról szólt felhőkarcolók, brókerek banki főhadiszállások, kiváló öltönyök, méregdrága üzletek, de láthatóan van igény a luxusra. Egyébként is Kína elég sokat fejlődött az elmúlt 20 évben és látszik is. Legalábbis ezen a részen nyilván a lakosság nagy része még mindig igen szegény, de fogyasztóképes középosztály alakul ki és a milliomosok aránya is igen nagy. 

Innen Lantaut vettem célba ami nem ment egyszerűen, de odaértem. Vettem egy napijegyet tömegközlekedésre ami 55 HKD ez kb budapesti ár, bár itt egy igen komolyan szervezett metróhálózat van ingyenes wifivel egyebek. Ami nem tetszett, hogy a jegy inkább kártya csak a metrón érvényes a busz és emeletes villamosra nem. És a metrón sem a reptéri járatra. De a metró tökéletes csak ez mégis fura volt. A végállomásig kellett menni ott lehetett volna valami másik eszközzel továbbmenni, majd félóra gyaloglás fel a hegyre. Vagy volt egy méregdrága felvonó ami oda vissza 7500 Ft volt. De azzal is 25 perc volt az út egy irányba. Mivel előző nap az 50 USD helyett 100 USD-nek megfelelő összegért adott vissza a pénzváltó így bőven belefért ez a verzió. Valószínűleg azért számolta el magát, mert azzal volt elfoglalva, hogy a kijelzőn szereplő árfolyamot nem tudja most adni csak rosszabbat nekem és erről papírt sem adott, de amiért ennyire úriember volt én sem szóltam neki. 

Szóval lett egy szponzorom ezúton is köszönöm kicsi Fing.

A felvonó fantasztikus az egész út panorámás hegyeken keresztül csodaszép tájon lehet feljutni a faluhoz ahonnan a Buddhat meg lehet közelíteni és a kolostort. 

Rengeteg ember itt is és valamilyen értelmezhetetlen okból a we wish you a merry Christmasnak egy rövidített egyperces verziója szólt ami ráadásul valami elektronikus trancepop verzióban ismétlődött gyanítom egész nap. És ahogy végetért az egyperces dal 5 másodperc után ujrakezdték. Komoly mentális manipulációt orrontok mögötte a kínai kormány részéről. De szerencsére a falut elhagyva nem volt pofájuk egy hangfalat felszerelni a Buddhara így el lehetett menekülni attól a borzadálytól. 

A Buddha hatalmas a világ egyik legnagyobb ülő buddhája 26 méter magas 220 db-ból rakták össze. Lótusztrónon ül ami a tisztaság jelképe. 260 lépcsőn lehet feljutni csak szlalomozni kell a selfiebotok és az emberek között. Maga a szobor lenyűgöző, tényleg hatalmas és van benne valami megnyugtató. Fent azért voltak bőven igazi hívők is nem csak laikusok, mint a tömeg nagyobb része. Innen is parádés a panoráma ez Hongkong egyik nagy erőssége. 

Ezt követően lesétáltam a Po Lin kolostorhoz, ami egy idilli buddhista kolostor ezt  1920 körül építettek és akkor zarándok hellyé is vált. Great Hall nevű csarnok rengeteg arany buddhaval volt tele teljesen elképesztő volt. 

Itt kicsit relaxáltam és gondoltam eszek a kolostor melletti vegetáriánus étteremben. Ez utólag nem volt jó döntés, mert fűszeres curry nem volt az igazi a mangó pudingot el tudtam fogadni. 

Innen irány vissza a city. A libegőre 45 perces sor várt ez ki is volt táblázva. Felcsaptam a fülest zene on és türelmesen vártam, néztem az embereket. Kb 25 perc múlva szerencsém volt abból adódóan, hogy egyedül voltam, mert az egyik libegőre pont egy embert kerestek így spóroltak nekem 20 percet. 

Mivel nem ettem meg a curryt, így kellett valami kaját vadásznom. Erre a libegőnél lévő pláza kiváló terep volt. Van egy Food Republic nevű része, ahol rengeteg fantasztikus kajálda van. Egy taiwani éttermet néztem ki egy forró levessel, mert kb 18-20 fok volt kint és ez magas páratartalommal. Tehát egy kimchit ettem és hozzá dumplingsot ami darált sertéshússal volt töltve. Isteni volt. Közben értesültem róla, hogy a Fülöp szigetekre lecsapott a Merlon tájfun és 700.000 embert telepítettek ki. Szuper. Megnéztem, hogy közvetve nem érint majd akkor lettem volna bajban, ha eredeti terv szerint Manilaba megyek és a Luzon szigeten leszek, mert ott hagyta el az országot a tájfun. Mondjuk izgalmas pár nap lett volna. Szóval irány a belváros, de nem tudtam kijutni a plázából akkora volt és 40 percig bolyongtam úgy, hogy közben valami szervíz lifttel is lementem valami üzemeltető helyiségbe, ahol néztek nagyot mit keres egy 2 méteres fehér arc itt ezen a helyen. 

De segítettek nem gondoltam, hogy egy pláza lesz a legnagyobb lecke tájékozódás tekintetében. A metrón a Hongkong station-ön szálltam le, hogy a kis hajóval menjek vissza Kowloonba és még csodálhassam a gyönyörű panorámát éjszaka is,miközben kínai turistacsoport hangos áhhh hüledezéseit hallgattam. 

Szépen visszamentem és összepakoltam a cuccaimat, hogy reggel ne legyen gond és próbáltam aludni. Na ez hajnali kettőig nem jött össze megint még tartott a jetlag. 

Reggel 8 körül reggeliztem egyet egy a mellettünk lévő Sun Fat nevű kiskoszosban. Ők reggelire is rizstészta leves kombót esznek gondoltam nekem is jó és valóban az volt kb 800 Ft volt nagy adag sertéshússal és tésztával enyhén csípősen. Aztán reptéri busz A22 a járat ez kb 1400 Ft a metró 3500 lett volna,  uberrel 7000 körül. 

Becsekkoltam vártam és irány Kalibo Fülöp-szigetek. 

Összegezve Hongkong nagyon jó hely, csodálatos fekvés, cyberpunk hangulat, utcán sétálás közben telefonjukat nyomkodó hipsterek, emellett riksát toló munkások,csillogó felhőkarcolók és kis lepukkant karaoke bárok. Aki erre utazik pár napra érdemes beiktatni mindenképpen nagy hatású hely.